2009. december 28., hétfő

Moomin ebédre



Nyáron, mikor Finnországban voltunk Anyával, akkor vettem ezt az étkészletet. Sajnos mikróba nem tehető, de nagyon strapabírónak tűntek, amit azóta a zsibbadó kezű kismama le is tesztelt.


A zsiráfos kanalakat már itthon, a Brendonban vettük, illetve a kék kanalat ajándékba kaptuk valamelyik Baba Mama expón. Belegondoltam, hogy ennyire előre vegyek-e csőrös poharat, és tányérokat, de itthon Moominosat biztosan nem kapok, és nem került többe mint ha itthon vettem volna ugyanilyen típusú szettet. A műanyag meg eláll, amíg nem használja.

Való igaz, hogy én már pár évvel ezelőtt elkezdtem főleg ruha vonalon előre készülni a Babánkra, kezdetben turkáló szinten vettem ruhákat, amik kimagaslóan szépek voltak. Kevenc boltjaimban pedig leértékelésekkor vásároltam. Sok lány ruha is került akkor a ládába, amit végül Tündérke megkapott, de az elmúlt hónapokban belegondoltam, hogyha nekem ezeket most kellett volna megvennem, akkor többe is került volna, és valószínűleg nem is lennék ilyen készenléti állapotban, mint most. Megtehetem, hogy alkalom szerűen veszek egy-két kiegészítőt, ha megtetszik, de már azokat is (ha ruháról van szó) 9 hónapos kor feletti méretben keresem. Ha nincs, akkor nem veszek feleslegeset. Ebben van segítségemre Yohji chan, és benne egy táblázat, amibe minden ruhát, illetve kiegészítőt rendszerezve rögzítek. (A képen még bőven voltak rózsaszínű ruhák, zoknik.)
Lehet, hogy kicsit mániákusnak tűnik, de ezzel tudom megelőzni, hogy ugyanabból a mértű body-ból például ne vegyek 20-at, hanem váltsak egy mérettel nagyobbra, és bármilyen szépséges is, akkor se vegyek 68-as méretet, hanem akkor keressek 74-eset.

Moominok karácsonya

Végre itthon, a finom illatú babaszobában. Szeretek otthon lenni (a szülőknél), de amikor beléptem Tomi szobájába, és mélyen beleszippantottam a babaillatú levegőbe, akkor úgy éreztem, hogy most megnyugodtam. Innen lehet menni szülni, itt vannak az összekészített csomagok. Szegeden ezek nélkül kicsit kényelmetlen lett volna kipottyantani Tomit a világba. Egy szál gatya nélkül. :D

Szegeden végülis egy hétig voltunk. Este, mikor megérkeztünk az ágyon várt egy meglepetés csomag. Tudtam már, hogy megérkezett a kézzel készített takaró, de mire hazaértünk elfelejtettem, úgyhogy teljesen meglepődtem (aztán megköszönni is elfelejtettem, és csak ma tettem meg. Nagy egyes nekem!). Ráadásul egy fém Moomin-os dobozban volt, ami külön öröm! Nagyon szeretem Moomint.

A papírján az áll, hogy "baby cashmere merino silk", ami talán leírja ezt a hihetetlen puhaságot. Ehhez hozzá tartozik, hogy csak kézzel, hideg vízben szabad kimosni, és fektetve szárítani. Gyönyörű halvány kékes zöld a színe, mellette a baba sál, ami szerintem egy nagyon jó találmány. Más sálat én nem is vettem. A képen szereplő barna medvét is Tomi kapta szenteste Apától. Van egy nagyobb is, de az a szegedi játéka lesz.
Indulásunk napján megérkezett ez a Moomin-os képeslap, amit bénán fényképeztem le, de a lényeg látható. Elő is adtam a minap, hogy Tomit, ha nagyobb lesz, akkor elviszem az igazi Moomin-okhoz, és ez mekkora öröm és boldogság lesz nekünk. Nem kaptam az ötletemért tapsvihart, de álmodozni lehet, nem? :)

2009. december 18., péntek

Tomi szopja a nagylábujját

Délelőtt voltunk Gyulánál, és elkészültek (a szokásos vizsgálatokon kívül) Tomi eddigi legszebb képei. Először teljesen be volt fordulva, a gerincem felé, és az orvos azt mondta, hogy most nem lesznek karácsonyi meglepi képek, de mire a mérésekkel végzett, Tomi varázsütésre megfordult, és kivigyorgott. A nagylábujjával a szájában. Remélem jól látjátok, szerintem nagyon jó felvételek. A lábujjai mögött a kis keze van. Az elmúlt 10 napban nem hízott annyira sokat, de jobban nyúlt, a csontjai hosszabbak. 2494 gramm, és az átlagos mérések alapján is beállt a naptári ideje. 34 hét és 3 nap. Én 67,2 kg vagyok, ami annyira nem elkeserítő, de karácsonykor nagyon figyelnem kell a zabálással. A kórházi csomag majdnem kész van, a szerdai vizsgám sikerült, és ami a hetemet beragyogná, ha végre Anya is jobban lenne.
Bár mostanában 3-kor kelünk, és fél 6-ig buli van, és csuklás, azért mostmár egyre kevesebbet aggódok, és kezdem várni hogy megszülessen.





2009. december 13., vasárnap

Búcsúztató a munkahelyemről


Szerdán megtörtént az, amit mindenképpen szerettem volna elkerülni. Elbúcsúztattak. Nem sírtam, kibírtam, de a Tomi nagyon durván ugrált, én meg lefagyva álltam, és képtelen voltam bármilyen normális mondatot kinyögni. Még a régi főnököm is eljött, bár az Ő ajándékát nem most teszem fel, mert képeket csinált a szobába, és azokat rögtön fel is tettem a falra, azt egy külön postban mutatom meg.
Az új főnököm adta át az ajándékot, és ahogy kiderült, a felesége volt a vásárlás elkövetője, akit nem ismerek. Nekem nagyon nehéz ajándékot venni, és egy vadidegennek sikerült teljesen tökéletes dolgokat venni. Azt hiszem annyit sikerült motyognom, hogy honnan tudta, de tényleg, honnan tudta?!! A tipegő világoskék-bézs kombináció, matrózos motívummal. Nem hiszem el, hogy véletlen, de annyira fantasztikus, hogy még mindig csak hitetlenkedek. A zacskóban még egy rágóka volt, ami ráadásul BPA mentes, ami még csodálatosabb, mert ugyan én még mindig nem értem ezt a BPA veszély dolgot, de mi is vettünk BPA mentes Avent cumisüvegeket, és erre pont ilyen rágókát kapunk, rágókákból pedig nem is vásároltam be, szóval csak ismételgetni tudnám, mennyire boldogság ez a meglepetés! Aztán a szobában próbáltam valamit mondani a főnökömnek, hogy adja át az asszonynak, de miután megkérdezte, hogy mit mondjon akkor, nem tudtam semmit mondani, egy köszönömöt kinyögtem, de hogy is fogalmazhattam volna meg azt, amit még mindig nem tudok, pedig annyit gondolkoztam! Öröm és boldogság, dehát ezt nem értheti, csak az aki ismer. Aki nem ismer, az nem érzi, hogy az öröm és boldogság elég magasan van az én érzelmi állapotsoromban. És ez egyértelműen az ajándék tökéletes mivoltának tudható be.
Karesztól (akinek szintén nem tudom, hogy publikus-e a neve) kaptam egy szakácskönyvet, amit használni is fogok, mert jó dolgok vannak benne. Nagyon megörültem, hogy kaptam tőle külön ajándékot, azt sajnálom, hogy az elejébe nem írt bele szöveget. Mondjuk nem fogom elfelejteni, hogy kitől kaptam. :)
Azért itthon este kipicsogtam magam, miközben fényképezgettem őket, és feltettük a falra a képeket. :)

Etetőszék projekt No.1

Szombaton vendégségben voltunk, ahol a családban két kislány volt. Egy 5 és egy 2 éves kislány. Nagyon aranyosak, és elevenek voltak, Tomi sokszor dobálta magát a sikoltozásaikra. Vittünk egy gyurmalint a lányoknak ajándékba. Valószínűleg nem lesz hosszú életű a gyurmalin, de nagyon jól eljátszottak vele a délelőtt folyamán. Az ebéd finom volt, a sütit én csináltam. Életem első mézes krémese nem is sikerült olyan rémesre, sőt, ebéd után azért még rájártunk. Ebéd előtt feljött a téma az asztaltól távolabb álló etetőszékről, hogy ezt Ők kölcsön kapták egy ismerősüktől, és már nem használják, és nekünk is biztosan kölcsönadják a tulajdonosok, ami délutánra el is jutott a vérszegény agyamig, és rákérdeztem, hogy eladnák-e nekünk az ismerősei. Gyors telefonos egyeztetés után 5.000 Ft-ban maradtunk.
Itthon realizáltuk, hogy bizony ez a szék megkíván egy kis takarítást, mielőtt a nagyszülői házba tolatunk vele, hogy itt ez a szék, amit a nagyiéknál a Tündérke, és a Tomi is használni fog. Ez a takarítás 1,5 órás, kétemberes munka volt. Első lépésként teljesen szétszedtük a széket. Az öveket egész éjjel flóraszeptes vízben puhítottam, és vasárnap egy órás, 60 fokos programba bedobtam, így lett végül olyan, amit a képen láttok. Alapjában véve nagyon jó minőségű egy szék, különben nem is bírt volna ki ennyi gyermeket, és még a mieinket is. A műanyag ülőke részt kikoptatták a gyerekek, vagy kiszívta a nap vagy a takarítások, én pedig megfordítottam a lemosás után, és a belső, érintetlen részét csatoltam kívülre. a kis repedéseket végül "duct tape"-pel ragasztottuk le.

33. hét

Kedden megszületett a várva várt únokahúgom, aki gyönyörű, és egészséges, és remélem Tomival jó unokatestvérek lesznek. Majd megkérdezem, hogy leírhatom-e a nevét, legyen egyelőre Tündérke. :)
Tündérkének karácsonyra játszószőnyeget vettünk, jövő héten érkezik postán, erről külön postot írok, amiben a Tomi játszószőnyegét is részletezem.

Kedd csupa meglepetés nap volt. Délben elrohantam a munkából, mert az orvosnál nem vették fel a telefont, és nem tudtam az időpontomat átkérni, így a délutáni meglepetés búcsúztatómról csak Én hiányoztam. (Ezt szerdán tudtam meg, amikor délután végig voltam, és megtörtént a nagy búcsúztatás is, erről később)

Időben beértem a rendelőbe, vártam a nővérkét, erre ott az orvos, mondja, hogy akkor menjünk, Én meg majdnem felháborodva mondtam, hogy úgy volt, hogy most csak nővérszoba lesz. Aztán rájöttem, hogy ennek Én örülök, és meg is néztük Tomit. A kisfiam, aki mindeddig egy héttel minimum a naptári kora alatt kullogott (volt ez kettő is...) most két hét alatt behízott fél kilót!! Pedig még mindig van, amikor elfelejtek enni, és tényleg nem zabálok hajnalban, szóval nem tudom honnan vettük a tápot, de híztunk!! Én 66 kg voltam, és a Tomi 2113 gramm. Ráadásul délelőtt a főnököm elmesélte, hogy az Ő fiai 4 kiló felett születtek, és az elsőnél a felesége vasárnaptól szerda estig vajúdott, szóval annyira nem nyugtat meg a fiam súlygyarapodása. Szerdán védőnöhöz mentem délelőtt, legközelebb Ő jön hozzánk januárban, azt mondta, hogy a kelengye listát átnézzük. Olyan furin hangzott, remélem azt mondja, majd, hogy jól felkészült vagyok, vagy mindenbe beleköt? Nem tudom. Azt modta, hogy igyak több vizet, hátha a Tomi rugdosása nem fáj akkor annyira (mert több lesz a magzatvíz). Azóta állandóan iszok. Na, most is.

Csütörtökön találkoztam az új samsonite pelenkázó táskám régi tulajdonosával, és még ajándék rugdalózót is kaptam a táska mellé. A táskát 10.100 Ft-ért vettem meg, kifogástalan állapotban van, az eredeti árát múltkor írtam, szóval szerintem igazán megérte! A szülőszobás csomagot abba tettem bele, de már szombaton vendégségbe menve is leteszteltem.


Pénteken levették a fogszabályozómat, hétfőn kapok egy átlátszó levehető sínt, amit még használnom kell jövőre is. (nem tudom pontosan meddig)

Szombaton vendégségben voltunk, és nagyon jól éreztük magunkat, ráadásul egy jó vételt is elcsíptünk, pedig nem is készültünk rá. Folyt. köv. :D

2009. december 7., hétfő

A Pelenkázótáska

Még mindig maradt az ülő pozíció, így folytatom a megkezdett pelenkázótáska probléma boncolgatását.
Igazából ez már nem is akkora probléma, hiszen tudom, hogy milyen táskát szeretnék. Ami fontos: 1. úgy tudjam az oldalamon tartani, hogy közben a babát bármikor tudjam felvenni, letenni, később rohangálni utánna, és a táska még mindig stabilan az oldalamon maradjon 2. Legyen pár kis zsebe (zárt is és nyitott is), amibe belefér a cumisüvegtől kezdve a textilpelenkán át a mobilig minden, ami jó ha kéznél van rögtön. 3. Belül is legyen vagy hálóval van anyaggal elválasztott tároló rész, hogy ne kelljen például a kisollót órákig keresgélni, mikor beszakad a gyerek pici körme, és közeledik a világ vége. 4. az anyaga strapabíró legyen, jól tisztítható, esetleg enyhén vízálló.
A hétvégén ezt a két táskát találtam a legpraktikusabbnak, a CAM camilla pelenkázótáska 9.990 HUF a Minimanó babacentrumban, a Samsonite 21.990 HUF a Brendonban. Most használtan próbálom megvenni a feketét, de ha nem jön össze, akkor a CAM-et fogom választani.

Ez nem az a hétfő / Tomi babakocsija


Tegnap este blogolás után belevetettem magam a vasalás mámorába, aminek pár órás munka után eléggé kemény eredményei lettek. Éjfélig boldogítottak a görcsök, és a has keményedések, és a visszatarthatatlan sírhatnék sem maradt el.
Ötig sikerült aludni, amikor arra ébredtem, hogy már megint lezsibbadt a teljes jobb oldalam, és görcsölök, így a hétfői nagy "most befejezem a munkát" projektnek lőttek. Egy kis reggeli masszírozgatás után Tomi engedte hogy a bal oldalamra feküdjek, és aludtam 7:30-tól 11:30-ig. Most, hogy ettem megelégszem azzal, hogy tudok ülni, aztán remélem Őnagysága valahogy engedi majd a fekvést, bár egyelőre nem merem forszírozni (előre küldtem egy kis csokit, aztán mikor leért tárgyalunk). Szóval úgy gondoltam, hogy írok valamiről, amiről már hamarabb kellett volna, mégpedig Tomi babakocsijáról.
Az első trimeszterben azt hittem, hogy van egy babakocsi, és abban lesz a gyerek. Aztán a sógornőm (aki előbbre járt a terhességével is és a tájékozottságában is) felvilágosított, hogy ez bizony nem ilyen egyszerű. Nem mindegy, hogy milyen a kerék, a részek variálhatósága, a tisztíthatóság, a biztonság, a minőség, és hogy az Anya ezt mind milyen terepen akarja használni: BKV-ra felrakós anya, vagy kocsit hajtó anya, hegyen sétáltató anya, vagy járdán sétáltató anya, boltba beugrós anya, lépcsőzős anya, és akkor még nem beszéltem arról , hogy a gondos tervezgetés végén a gyerek szeret majd babakocsiban feküdni/ülni, vagy nem. Mert lehet, hogy Tomi majd rámnéz, és bömbölve ezt az üzenetet közli: "Anya, hát nem ezt ígérted!"
Egy idő után már én is csak a kerekeket és a vázakat figyeltem az utcán, és kialakult egy lista, amit a biztosan nem akarok kategóriába tettem, így könnyebb volt szelektálni.
Hosszas keresgélés után a Hauck Condor all in one circle black-et választottuk. Sok külföldi oldalon lehet összehasonlító teszteket találni róla, és az árkategóriájában szerintem a legjobb, ráadásul úgy néz ki, mint egy átlagos babakocsi. Ez nagyon fontos, ugyanis a mostani UFO design-től egy kicsit tartok. Na jó, nagyon csúnyának találom. (biztosan nem akarom No.1)
Mindent tud, amire nekünk szükségünk van, és nagyon remélem, hogy Tomi is jól érzi majd benne magát.
Bővebben a babakocsiról a Brendon honlapján olvashattok.
Az egyetlen gondom a kocsihoz tartozó táska, ami jó a kocsira plusz tárolóként (a tolókarokra lehet rárakni a két fülét), de semmi esetre sem A PELENKÁZÓTÁSKA (minden anyuka és bébiszitter legjobb barátja).

2009. december 6., vasárnap

Tomi ágya pelenkázólappal és zsebes tárolóval


Íme az emlegetett zsiráfos Micuna kiságy, a pelenkázóval és az általam készített zsebes tárolóval. A két kis figura két gombra van felakasztva, így simán levehetőek, cserélgethetőek. Eredetileg két kis farmeren voltak rajta, de azokat csak egy év múlva használja Tomi, és úgy gondoltam, hogy addig is díszítem velük a szobát.
A pelenkázószivacs tartójának sarkaiba párszor belefutottam (főleg este), így a chiccoban vettem ezt a "buborék" sarokvédőt, amibe azóta sokkal jobb beleütközni. :)
Nagyon sok hely lett így mindennek, bár egyelőre csak tervezgetem hogy melyik piperét hova pakoljuk, de alul a pelenkázó alatt van például az a rúd, ahova a törölközőt/pelenkát behajthatom, és ha véletlenül ott felejtem sem lesz semmi baja (büdi, vizes a pelenkázó, ilyenek) azt hiszem, hogy túl sokat gondolkozom a BÁRMIN. :D















32. hét

Hétfőn és kedden végre azt csinálhattam, amiért végülis tovább maradtam a munkahelyemen. Nem is sikerült a tervezett 9-13 munkaidőt betartanom, mindkét nap 16-ig úgy le voltam ragasztva a helyemre, hogy még a mosdóba is elfelejtettem elmenni, csak amikor már görcsbe rándultam, akkor vonszoltam el magam a folyosó végébe. Kedden már a kolléganőm szólt rám, hogy akkor most felállok, és megyek. Örültem hogy rámszólt. :) Nagyon kimerültem ezen a két napon. Szerdán voltam szemészeti vizsgálaton, és egy 22 hetes kismama volt a vizsgáló. Két kislánya lesz, Tomi meg úgy dobálta magát, mintha csak a csajozáson járna az esze. Túl sokat képzelek a gyerekemről? :)
Csütörtökön csodák csodájára felálltam 13:30-kor, és azt mondtam a jó főnökömnek, hogy pénteken nem jövök, és most meg elmegyek. És elmentem az Aztékba a lányokkal találkozni, és ittam Aztékos kávét!!!! Olyan boldog voltam, és olyan jól esett a kávé, és bonbont is ettem. Öröm és boldogság volt. Hazafelé a villamoson már nem annyira. Tudom, hogy egészen keveset híztam a magyar átlaghoz képest, tényleg látom néha az utcán a kismamákat, akik kettő helyett ettek az elmúlt hónapokban, és tényleg durván betolják magukat az emberek arcába, Én pedig jellemzően nem állítok fel senkit, hogy adja át a helyét. DE amikor az előttem ülő ember belenyomja összes erejével a könyökét a pocakomba, akkor nálam is elszakad a cérna, és utánna mindig az jön, hogy "Nem vettem észre, miért nem szólt!". Basszuskulcs, azért már 8 hónaposan nem mondhatja SENKI, hogy nem vette észre! Nem kell átadni a helyet, de ne lökdössenek, ne üssenek meg, ne dobják belém a táskájukat, és ne háborodjanak fel, hogy melletük merek állni!
Szombaton találkoztam a Lolitákkal, ami nagyon jó volt, és sok ajándékot kaptam, amiknek nagyon örülök, és TomiTomi is örülni fog, remélem. :D