2009. december 6., vasárnap

32. hét

Hétfőn és kedden végre azt csinálhattam, amiért végülis tovább maradtam a munkahelyemen. Nem is sikerült a tervezett 9-13 munkaidőt betartanom, mindkét nap 16-ig úgy le voltam ragasztva a helyemre, hogy még a mosdóba is elfelejtettem elmenni, csak amikor már görcsbe rándultam, akkor vonszoltam el magam a folyosó végébe. Kedden már a kolléganőm szólt rám, hogy akkor most felállok, és megyek. Örültem hogy rámszólt. :) Nagyon kimerültem ezen a két napon. Szerdán voltam szemészeti vizsgálaton, és egy 22 hetes kismama volt a vizsgáló. Két kislánya lesz, Tomi meg úgy dobálta magát, mintha csak a csajozáson járna az esze. Túl sokat képzelek a gyerekemről? :)
Csütörtökön csodák csodájára felálltam 13:30-kor, és azt mondtam a jó főnökömnek, hogy pénteken nem jövök, és most meg elmegyek. És elmentem az Aztékba a lányokkal találkozni, és ittam Aztékos kávét!!!! Olyan boldog voltam, és olyan jól esett a kávé, és bonbont is ettem. Öröm és boldogság volt. Hazafelé a villamoson már nem annyira. Tudom, hogy egészen keveset híztam a magyar átlaghoz képest, tényleg látom néha az utcán a kismamákat, akik kettő helyett ettek az elmúlt hónapokban, és tényleg durván betolják magukat az emberek arcába, Én pedig jellemzően nem állítok fel senkit, hogy adja át a helyét. DE amikor az előttem ülő ember belenyomja összes erejével a könyökét a pocakomba, akkor nálam is elszakad a cérna, és utánna mindig az jön, hogy "Nem vettem észre, miért nem szólt!". Basszuskulcs, azért már 8 hónaposan nem mondhatja SENKI, hogy nem vette észre! Nem kell átadni a helyet, de ne lökdössenek, ne üssenek meg, ne dobják belém a táskájukat, és ne háborodjanak fel, hogy melletük merek állni!
Szombaton találkoztam a Lolitákkal, ami nagyon jó volt, és sok ajándékot kaptam, amiknek nagyon örülök, és TomiTomi is örülni fog, remélem. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése