2010. január 18., hétfő

38 és 39. hét



A nyomott napok összemosódnak az átvirrasztott éjszakákkal, alszom délután, nem alszom hajnalban. Fekszem, majd felkelek, leülök, majd visszafekszem. Sehogyan sem jó, mindenhogy fáj, valahogyan mindig nyomjuk egymást, és a mai napig ez nem változott. Ma érzem, hogy jobban fáj, de azt hiszem, hogy ez még mindig piskóta. Nem hívogatom minden fájásomnál a szülésznőt, Zsuzsit, mert múlt héten (amikor végre bementünk a kórházba, és személyesen is találkoztunk) elmondta, hogy akkor hívjam, ha 5 percenként fájok, és egy fájás 1 percig tart. Ha elment a magzatvíz, akkor két órán belül érjünk be.
14-e óta napi kétszer iszok málnalevél teát, és napi kétszer 5 szem caulophyllum 5ch-t elszopogatok a nyelvem alatt. Bízom benne, hogy ezek segítenek.

Tomi nem mozog sokat, már tényleg nincsen helye, sajnálom is, én is érzem, hogy nagyon nem jó már neki. Naponta meghallgatom a szívhangját az Angel Sounds-al. Ezt sokan a haszontalan, és felesleges kategóriába sorolják, ugyanakkor a bizonytalan kismama legjobb barátja, amikor csak az a pici hang kell, hogy megnyugodjon a lelke. Engem nagyon sokszor átsegített ez a szerkezet a nehéz időszakokon.

1 megjegyzés: