2010. február 5., péntek

Az elveszett kaki nyomában

Csütörtökön meglátogatott bennünket a doktornénink. Minden rendben volt, Tomi nagyon jól viselkedett, pedig szegény pont 15 perccel azelőtt aludt el, hogy megjött volna Gabriella és Editke, a védőnéni. Egyetlen probléma, hogy a kisfiunk utoljára a kórházban kakilt, hétfőn reggel. Eltelt azóta 3 nap, és ez aggasztotta a doktornénit, és minket is, bár a pocak nem volt felpuffadva, és Tomi sem feszengett. Megismerkedtünk a szélcsővel (pukicső), de csak picike kaki jött, meg puki.
Abban maradtunk, hogy meghőmérőzzük az este a popót, hátha ezzel segítünk neki. Fürdetés előtt hőmérőztünk, ezzel nem értünk el semmit, csak azt, hogy felzaklattuk, és fürdés után jól körbepisilt bennünket, a tiszta ruhákat, a fürdőlepedőt, és önmagát. Az esténk egészen nyugodtan telt. Aludtunk 11-től 2-ig, és 4-től 7-ig. Reggel hétkor egy óriási robbanásra ébredtünk, és azon tanakodtunk, hogy ez a szomszédból jött, vagy a mi picike fiunkból. Apa szaglással ellenőrizte etetés előtt, de nem érzett semmit, majd kajálás után, ami nyugodtan, szépen történt, mentünk cserélni,és ott duzzadt az akkor már 4 napos termés. Én ennyi kakinak még soha nem örültem, így hát ezügyben is megkönnyebbülhetünk, a kakik jönni fognak.

2 megjegyzés:

  1. :DDDD
    Ez a kép amúgy istenien édes!!! Szuttyongatnivaló :3

    VálaszTörlés
  2. Imádom Tomit és Téged is drágám! Csak így tovább, írj szorgosan!

    Megkaptad tőlem a Kreatív Blogger díjat! ;) http://america-hereicome.blogspot.com/2010/02/i-am-creative-blogger.html

    VálaszTörlés