2010. február 21., vasárnap

Megtörtént az első!



Szombaton Tomi 3 hetes lett. Eme nagy esemény alkalmából pénteken Gigi nagyot gondolt, és a déli etetés után felöltöztette a mit sem sejtő kisfiút, és kivitte az ismeretlen rengetegbe. A kisherceg rácsodálkozott a nagyvilágra, majd találkozott egy kistörpével... Itt a mesém vége.

A valóság azonban ennél keményebb volt. Amíg Tomi aludt, addig megterveztem mindent, beállítottam a kengurut, legalább 10-szer végigjátszottam az agyamban, hogy mi után mit csinálok, és hogyan veszem fel a cipőt, és utánna a gyereket, és utánna csukom be az ablakot (amit az öltöztetés fázisában kinyitok), és utánna gyorsan zárok, hogy ne izzadjon be a kabátba. Nem voltam biztos benne, hogy a zöldségesnél tovább jutunk, aztán csodák csodájára az egész utat végig aludta, néha felnézett az egyik szemével, és amikor már itthon nyitottam az ajtót, akkor ébredezett. Ne szaladjunk azonban ennyire előre. Megtörtént az evés, a tisztába tétel, ásítások jöttek, aztán az első réteg ruha, aztán az ablak nyitás, majd a kabát, Gigire a kenguru és a cipő. Majd belépés a babáért, bele a kenguruba, ablak becsuk, kabát felvesz, táska fel, ajtó zár. Zöldségeshez beintegettem, rögtön otthagyott mindenkit, jött ki, de már mindent tudott, hogy nagy a haja, és cuki, majd közölte, hogy ez most olyan furi, hogy már hárman vagyunk, és vigyorgott. Bírom a zöldségesünket.
Mivel beájult a baba, ezért elindultam az Allee felé. Ott bementem a douglasba, a calzedoniába, az intimissimibe és a dm-be, majd vettem a Costában egy Gigis cappuccino-t, és utánna indultunk csak haza.

Ennek a sétának volt ugyanakkor egy fontos szerepe. Le kellett fárasztanom a gyereket, mivel a következő evés után még nagyobb út várt ránk. Mentünk kocsival Szegedre. Na, ez olyan jól sikerült, hogy egy nyikkanás nélkül végigaludta, otthon rögtön jött a vacsora idő, szóval le a kalappal a kiskoma előtt.

Szombaton elmentünk Jenei Tatáékhoz, utánna délután jöttek Apa szülei, és nagyszülős találkozót tartottunk Tominak, amit olyan jól viselt, hogy már egyértelmű volt, hogy a szombat este be kell hoznunk az összes felgyülemlett stressz levezetését szolgáló sírást. A nehéz este után vasárnap délelőtt sétával relaxáltunk, majd kora délután indultunk, amit mintababaként végigaludt. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz az esténk, de a kisfiam nagyon jól tolerálta ezt a rengeteg huzigálást!

1 megjegyzés: