2010. február 4., csütörtök

Tomi születése


2010.01.28. körülbelül éjfélkor hagytuk félbe a Nancy ül a fűben-t. Nem fejeztük be a harmadik évadot, de már nagyon fáradtak voltunk.

2010.01.29. Éppen elaludtunk, mikor kipattantak a szemeim, és egy órányi nézelődés után átvonultam Tomi szobájába, és csak úgy elkezdtem sírni. Nem voltam szomorú, éreztem, hogy most sírni kell, nem gondolkodni, és tudtam, hogy ebből lesz valami. Kettőre lettek is, jöttek a fájások, de sokáig csak össze-vissza, nem is mértem, csak kuporogtam a fotelban, sétálgattam, majd néha megpróbáltam visszafeküdni. Alvási kísérleteim nem sikerültek. Reggel öt órára már egyértelműen szabályosan 5 percesek voltak, és 30-60 másodpercig tartottak a fájások, de abban maradtunk a Kispapával, hogy elmegy dolgozni,és délre visszajön. Délelőtt fürdőztem, feküdtem, sétáltam, a fájások szabályosan követték egymást. Amikor jöttek már fel kellett ülnöm. Felhívtam a szülésznőt (Zsuzsit), és azt tanácsolta, hogy a 13:30-as időpontomra menjek el Gyulához, de ha sűrűsödnek a fájások akkor menjünk rögtön a kórházba. Hezitáltam sokat, de végül mégis úgy döntöttem, hogy megyek a rendelőbe. A CTG-n jöttek a 99-es fájások, Tomi szívhangja rendben volt, majd a vizsgálatkor kiderült, hogy teljesen zárt a méhszáj. Ekkor már 3 nappal voltam a terminus után, ezért még kétszer feltettek CTG-re, "pihenőkkel" közbeiktatva. Na itt már rettenetesen fáradt voltam, feküdtem, remegtem, és a fájásokra felültem. Ez ment 17:00-ig, amikor az orvos újra megvizsgált, közölte, hogy 1 ujjnyi a méhszáj, és akkor menjünk haza, pakoljunk, és este találkozunk a szülőszobában. Hazamenet felhívtam Zsuzsit is, aki nem értette, hogy miért kell nekem olyan gyorsan mennem a kórházba, mondta, hogy fürödjek le, igyak egy pohár bort, lazítsak, és ha már jobban fáj, akkor menjek. Hazajöttem, megfürödtem, találkoztam a nyákdugómmal, ittam bort is, és éppen próbáltam lefeküdni, amikor hívott Gyula, hogy akkor miért nem indultam, már nagyon várnak a kórházban. Mentünk. A kórházban annyira nem vártak, kezem lábam kocsonyaként remegett, gyorsan volt egy vizsgálat, aztán lecuccoltunk, és megtörtént a burokrepesztés. A leengedett magzatvíz zöldes volt, friss kakival volt tele. Nagyon sajnáltam Tomit. Utánna kellett papírokat aláírnom, itt emlékszem, hogy remegett a kezem, alig bírtam írni. Felraktak két üveg infúziót mielőtt az epidurális érzéstelenítést megkaptam. Mire hatott, már este tíz óra volt. Következő két órában nem éreztem semmit a fájásokból, a CTG-t figyeltük, mert a fájásokkal egy időben a picikének lelassult a szívverése, de nyugtatgatott az orvos, hogy ez a jó. 23:30-tól már a bal alhasnál kezdtem érezni a lényeget, és innentől kezdve arra emlékszem, hogy jöttek, jöttek, én remegtem, éjfélre a pici feje már átbújt a méhszájon, és azon szurkoltunk, hogy akkor most még 29-én kibújik az utolsó pillanatban vagy nem.

2010.01.30. Persze azért nem volt olyan könnyű. A Bal oldalamnál az ágyékcsontomnál kibírhatatlanul nyomott a baba, Zsuzsi mondta, hogy keljek fel,és guggoljak, ez nagyon nehéz volt, de berázódott a helyére, visszafeküdtem, és innentől kezdve nyomtunk. Apa fogta a fejem, és teljesen átkulcsolt, a bal lábamnál volt a Gyula, Zsuzsi meg a jobb lábamnál. Így öten nyomtunk. Az utolsó fájások előtt szükségessé vált a gátmetszés, ebből nem éreztem semmit. Egy fájásnál kétszer nyomtam, aztán amikor már tényleg beszűkült a világ, és jött egy fájás, akkor a második fájásnál rámkiáltott az orvos, hogy mégegyszer, és az volt az az utolsó nyomás, amitől egyszer csak kicsúszott egy kis szürkés lilás fehérez zöldes kis nyöszörgő béka. A mi kisfiunk, a picike Tomi 01:20-kor, 3280 grammal, 54 cm-rel. Apa ugrált, elvágta a köldökzsinórt, ment a fényképezőgépért, fényképezett, én meg csak feküdtem, és el sem hittem, hogy megcsináltuk. Együtt, ez nem csak az én érdemem, hanem a profi kis csapatomé (Gyula, Zsuzsi, Apa, Tomi). Nagyon fáradt voltam, de amikor rámrakták, és nyugodtan pislogott a mellkasomon, akkor tudtam, hogy megérte minden kínzó pillanat. Leírhatatlan ez az érzés, Anya lettem!

5 megjegyzés:

  1. Most potyognak a könnyeim... Jó, kicsit könnyen meghatódom, de ez annyira gyönyörű dolog!

    VálaszTörlés
  2. énis itt pityergek:'(
    annyira örülök nektek Gigi! gratulálok az anyasághoz:)
    nagyon nagyon szurkolok nektek a továbbiakban is, és pihenj egy jóó nagyot :)

    VálaszTörlés
  3. Ágikám!!!Ezt olyan szépen leírtad,hogy én is elsírtam magam.Nekem 3 gyerekem,de nem szültem,biztos teljesen más érzés így!
    Még egyszer gratulálunk, és sok-sok boldogságot kívánunk!!!!
    Puszi:Bartus Andi

    VálaszTörlés
  4. Engem is a sírás kerülgetett a végére T______T gratulálok, hogy minden remekül sikerült, és kívánom hogy ezután is így legyen. Biztos vagyok benne, hogy remek szülők lesztek :)
    Egyébként Tomi nagyon de nagyon édes a fényképeken! x3 ♥

    VálaszTörlés
  5. Szia! Nagyon ügyes voltál, és persze Attila is! Tomi nagyon szép kisfiú :-) Gratulálok, koccintottunk is az egészségetekre!

    Ancsa

    VálaszTörlés