2010. augusztus 31., kedd

Búcsúzós gardrób poszt

Hát igen, elérkezett ez az idő is. Év eleje óta beindult a gardrób építésem, és mostanra eljutottam odáig, hogy ha valami jön, akkor valami megy. Nem is gondoltam egészen tegnapig, hogy a döntést ilyen gyorsan meg kell hoznom. Végül úgy döntöttem, hogy egy gardrób fényképezés keretein belül fogok elbúcsúzni a ruháktól. A rózsaszín macis ruhától a bonnet-jával, a Chocochip Cookie szoknyától és a fekete fehér karamitól. A kiszemelt darabról viszont még nem szeretnék szólni, mert még nem nyertük meg. Annyit azért elárulhatok, hogy nálam a legjobban csúfolt dolgokból lesznek a legnagyobb szerelmek loli témában.
Tudom, hogy nem mindenki örül ennek a posztnak, ezeknek a képeknek. Van akit kifejezetten zavar, hogy nekem ennyi burandóm van. Azokat most szépen megkérem, hogy ne nézze meg a képeket, ha pedig megnézi, és mégis rossz érzései vannak, akkor csak annyit kérek gondolja végig, hogy az elmúlt 11 évben mivel töltötte az idejét. Mert én munkával töltöttem. Így van nekem lehetőségem erre a burandókkal teli gardróbra. Én kifejezetten szeretem a gardróbos posztokat, sokat tanulhat/okulhat belőle mindenki. Az is aki épp építeni akar egyet és nem tudja, hogy kezdjen hozzá, az is aki már benne van az építésbe, és az is, aki csinálta és visszajelzéseket kap, hogy mi a jó és mi nem illik a cuccai közé.
Nem sorolom fel, mi micsoda. A képek szerintem magukért beszélnek.
Szekrényben:
Földön:
Ruhák:
Blúzok:
Szoknyák:
Bolerók:
Táskák:
Hímzések a felsőkön:
Zoknik:
Princess drop:
Tomi már tudja, hogy  a lolis cuccokhoz finoman nyúlunk:

2010. augusztus 30., hétfő

A 7 hónapos kisfiú

Elég nagy ez a nagyszoba. Elég nagy ahhoz, hogy az összes játék beterítse a szőnyeget, és még én is elférjek egy széken. Ahhoz viszont már nem elég, hogy Tomi is elférjen. Valahogy mindig azt érzem, hogy szűkösen vagyunk, mert mindig itt nyüzsög 20 centire tőlem. Bárhol is legyek. A zoknim valamiért mindig nyálas, pedig mindig elpakolom az útból a lábaimat. Kezdem azt gondolni, hogy a szoba kicsi. Amikor vasalok, akkor is valamiért mindig útban vagyok ennek a kisfiúnak. Útban van neki a doboz, a szék, az asztal, a szárító, nincs elég tér, és a játékai nincsenek eléggé szétdobálva. Ezen pedig fel van háborodva.
Ha valamelyik játék nem engedelmeskedik, akkor megbűnteti egy jó nyálas harapással, ha a zoknim nem akar lejönni a lábamról, akkor bizony azt is kötelessége megbüntetni és ilyenkor már nem csak nyálas, hanem fáj is. Már négy foga van. A hideg kiráz, amikor morzsolgatja egymáson a fogait. Már félig felül, ha elfárad, akkor széped lassan a hátára fekszik, ahol pihen kicsit. Kúszva bejárta már a lakást. Nehéz megnevettetni, hogy igazán kacagjon. Tud viccelni, sokszor kezdeményezi a huncutságot, a játékot. Szereti a zenét. Imádja a kerekeket. A kisautókét, az ágyét, bármi ami kerék és lehet pörgetni. Amikor valami nem sikerül, akkor addig jár vissza, és próbálozik, ameddig nem úgy lesz, ahogy Ő elképzelte. Legyen ez bármi, ha szabad, ha nem. Nem fér a fejébe, hogy a vasaló zsinórját miért nem engedem neki megkóstolni, mérges a parkettára, mert azon nem tud olyan jól kúszni, mint a szőnyegen. Mérges a küszöbre, mert útban van, mérges apára, aki műanyag előkét nyom a nyakába, és valami sárga trutyit akar legyömöszölni a torkán. Mérges a kakira, ha már több mint 4 perce nyomja a pelusban a popóját. Mérges az anyjára, ha túl sokáig tart a tisztába tevés procedúrája. Már nem sír ha leszidom. Visszakiabál, majd vigyorog. 7 hónapos Tomi.

2010. augusztus 26., csütörtök

2010. augusztus 24., kedd

Vasárnapi mini meet

Vasárnap Loo szervezett egy mini meet-et, mert Noncsika nem tud eljönni a 25-i meetre.
A "vasárnapi templomba menős loli" koorinációm a következő volt:
Btssb: kardigán, póló, bugyogó, szoknya, zokni, cipő.
Angelic Pretty: táska.
H&M: hajba való masnik.
Bodyline fekete alsószoknya nincs a képen. (végül a napernyőt is vittük, de az sincs a képen)

A WestEnd-ben voltunk, először a Starbucks-ban kávéztunk, és finomságokat ettünk (itt jelezném, hogy a Starbucks-ban lehet melegétkezési utalvánnyal fizetni, ami nagyon hasznos infó szerintem). Én még nem ültem felül, hangulatos volt, és a légkondi csak úgy ontotta magából a hideget, tehát nem volt fülledt fennt sem az idő.
Amikor megérkeztünk Nekohimével, akkor már ott várt ránk Loo és Noncsika. Loo a kék "iker" ruhájában volt, Noncsika, pedig egy rózsaszínű Milky replikában. Ha lett volna a közelemben egy vasaló, akkor tuti megkérdezem Noncsikát, hogy kivasaljam-e a ruháját, de aztán rájöttem, hogy mi is gyűrödtek voltunk Eisenstadban, és végül nem csináltam hülyét magamból. :)
Míg vártunk Pálmára (mert elment átöltözni), addig hozzánk csatlakozott Noncsika barátnője, sajnos a nevét elfelejtettem. Aranyos volt, készített rólunk képet a Starbucks-ban.

A starbucks után sétálgattunk a bevásárló központban. Konstatáltam, hogy az Allee jobb hely, valahogy az élő fénytől kevésbé nyomasztó benne ücsörögni/sétálgatni. Noncsika napközben elárulta, hogy nincs rajta bugyogó, és nincs is neki egy se, persze néztem csodálkozva, és közöltem vele, hogy mindenképpen szerezzen be magának! :D Bementünk a Pussy Deluxe-ba, bizsu boltokba, ittak a lányok tápiókás trutyikat <3, és még a H&M-ben is bohóckodtunk egy sort.
















Mire hazaértünk, már hullák voltunk (szerintem Nekohime nevében is elmondhatom), de nagyon jól éreztem magam.
Köszönöm a meghívást (Mercyykének) <3.

2010. augusztus 17., kedd

Ó! Mary Jane!

Yakaii legutóbbi posztja felszakította teherbe esésem, óta elfojtott vágyaimat a nőies magassarkú cipellők iránt. A Ferragamomat sem hordtam azóta, csak a sportos, és lapos talpú szandik, cipők kerültek elő. "Nőiességemet" egyedül a lolita ruhákban tudtam kiélni, de tudjuk, ott más cipőket hord az ember lánya. Igaz a Ferragamom volt rajtam casual loliként Nekohime szülinapján, de nem hordom nap mint nap babakocsi tologatáshoz.
Valamikor ősszel/jövő tavasszal tervezzük, hogy megyünk Londoba (amennyiben Tomi is engedi), és a városon, a Hotel Chocolate bolton és a Harrods WC-jén kívül csupán egy bolt látványára vágyom: az Old church street-i Manolo Blahnik üzletre. Éppen a honlapjukat böngésztem, amikor figyelmes lettem egy japán online shopra, ahol rögtön meg is nézegettem a "sale"-es Manolo cipőket, és megláttam Mary Jane-t. Rózsaszínes bézsben. Isteni. Ha már kitoltam/óvodába küldtem mind a négy gyermekemet, és úgy 50 évesen (talán) osztályvezető lettem (bilibe lóg a kezem), akkor lesz egy Mary Jane-em. Elkezdtem számolgatni, hogy most, hogy 50%-al le van értékelve, plusz a shopping service fee, plusz a járulékos költségek, mennyibe is fájna ez a gyönyörűség. Eléggé fájna, azt hiszem halálosan. :D
Minden esetre kellenek ezek a kis vágyak/célok, hiszen ha összepunnyadnék, azt mondanám, hogy nekem így is jó, és nem akarok többet, jobbat, akkor megrekednék, és nem lenne hajtó erő, ami miatt küzdök. Persze nem egy cipőről van szó, vagy ruhákról. Cél a budafoki ház kerttel, a négy gyerek tisztességes felnevelése, az esti teázások a teraszunkon, a szép élet és az igaz barátok!

2010. augusztus 10., kedd

Soproni kirándulás / kulináris élvezetek tükrében

Mivel a soproni kirándulásunk alatt nagyon sok esemény történt, és egy posztba bezsúfolni nem lehet, így tematikusan szétszedtem.
Először jöjjenek az ételek, italok, amiket ettem/ittam, hiszen Nana olyan sok fantasztikus helyre vitt el bennünket, hogy emellett nem lehet csak úgy elsikkadni.
A vonatunk késett 40 percet, de még így sem tudtuk elfoglalni a szállásunkat, így elmentünk a Liszt szalonba, ami egy kiváló teázó/kávézó, szép, nagy nem dohányzó teremmel. Itt mimózával koccintottunk:
Egy fantasztikus gyümölcsös zöld teát, egy mézes melange-t ittam, egy citromos pitét, és egy fokhagymás sonkás-sajtos melegszendvicset ettem.
Isteni volt a citromos torta.
Este a Mediterránóban ettünk, kezdtünk egy Kir Royal-os koccintással:
Majd a rákos leves chilivel és zöldségekkel, na ez valami fantasztikus volt, nem véletlenül posztolok kajákról, mert tényleg gyönyörűek és finomak is voltak:
A rizottó is csinos volt, de nekem sajnos túl sós, amúgy finom volt:
Másnap a délelőtti városnézés vége soproni plázázás lett, itt volt ugyanis nyitva fagyizó/bolt vasárnap. Itt a fagyizóban epres limonádéval koccintunk:
Délutánra csúszott az ebédünk, ami gyönyörű is volt, és az utolsó morzsáig megettem, azt hiszem, a leggyorsabban végeztem... :D A Papa Joe's-t ajánlom mindenkinek! A lazac steakem:
Kíváncsi vagyok, ha ezt elolvassátok, akkor ki fog elmenni egy kis kajáért a konyhába.... :D Én kibírom! Este 6 után nem eszünk! :D

2010. augusztus 3., kedd

Első "önálló" vásárlásunk Japánból

Hiába rágott Nana a szánkba mindent, még a második-harmadik adag licitálásakor is vissza-vissza kérdeztem dolgokat, még  az ajándékát is az Ő segítségével licitáltuk meg, de mára mondhatom, hogyha valami megtetszene, már rögtön tudnék "egyedül" is licitálni. Persze ez az egyedül mindig kettőnkre értendő, hiszen nincs döntés már egyedül, és ez oda-vissza értendő. Hahh, ilyen ez a házas élet. :D
Nekohime engedélyével, most megosztom veletek a sikeresen licitált, és remélhetőleg a mai napon útjára indított cuccokat.
Nekohime rózsaszín Heart Marble szoknyája (éljenek a trikrek!):
Rózsaszín Baby JSK (2009), amit eredetileg Nanának szántunk születésnapi ajándékként, de utánna találtunk jobb ajándékot, közben kiderült, hogy Nanára nem is lett volna jó kosár ügyileg, szóval miután megérkezett, és mindketten felpróbáltuk, kiderül melyikünké lesz.
AP rózsaszín táska, amilyenem van fehérbe:
És végül, de nem utolsó sorban egy rózsaszín baby ujjatlan felső (2008):
Ha megérkezik a csomag, élőben is lefényképezem a kincseket, amúgy ez a hét Eisenstadt-i készülődés jegyében telik, én is szedem össze a koordinációmat, és fényképezem, vasalom, pakolom... :D Juhéé!