2011. szeptember 14., szerda

Egy lolita piperéje: parfümök, illatok

Gyorsan írok még egyet, mielőtt lejár a mosógép. Nekem nincs túl sok illatom. Az első iszonyatosan nagy szerelmeim a Chanelek voltak, és többé kevésbé hűséges is vagyok hozzájuk (ez főleg a pénztárcámon múlik). Nemrég siránkoztam, hogy el fog fogyni a Coco Mademoiselle-em. Olyan sokáig és kitartóan nyavalyogtam, hogy odafennt (vagy odalennt) valaki meghallotta, és a férjem londoni gépét 15 perces késéssel indította, és az a 15 perc elég volt, hogy egy Duty Free shopban megvegye, az amúgy tényleg olcsóbb parfümöt. Még nem bontottam ki, tartogatom a pillanatot.
Az Allure testesíti meg számomra a komoly nőt. Ez az illat az életem része, ha néha hanyagolom is. Időről időre visszatérek, és újból beleszeretek (főleg télen).
Anne Fontaine illatát először párizsban érezhettem, amikor megvettem az első Anne Fontaine blúzomat, és ezzel fújták be, mielőtt becsomagolták volna. Már akkor elkábított, és volt hozzá egy kis csomag szárított rózsa ugyanezzel az illattal, azt a fehérneműim között tartottam, és sokáig illatozott a fiókban. Júliusban mikor Nekohimével ismét ellátogattunk az üzletbe, akkor végre vettem egy parfümöt és egy illatos gyertyát ami az ágyam fölött van. Ez az illat leírhatatlan. Rózsás, ugyanakkor fűszeres, nagyon kellemes késő nyári illat.
4-3,5 évig egy Allure tusfürdő volt az én luxus fürdetőm, amit csak különleges alkalmak előtt használtam. Jó sokáig elég volt, ugyanakkor most nem tudtam megengedni magamnak azt az árat. Tegnap előtt figyeltem fel a Lanvin illatára, és tegnap megvettem a tusfürdőjét. Kíváncsi vagyok meddig lesz elég. Számomra ez egy teljesen új illatvilág, már várom, mikor lesz rá alkalom, hogy kipróbáljam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése