2012. szeptember 24., hétfő

Jöjjön aminek jönnie kell... utazzunk!

Próbálom összeszedni a gondolataimat.
Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani Mercynek az elmúlt 3 hetes kitartó munkájáért, Anyának, Nanának a rengeteg segítségért, és hogy tartották bennem a lelket, Ibunak, Sárának, Apának, Áronkának a szombati helytállásért, segítségért, mert nélkületek NEM ment volna nekünk!! <3 p="p">
A szombat konkrétan kaotikus volt, reggeltől mindenki pakolt, dolgozott, babázott, Tomizott, rohangált mint pók a falon. Igazából semmire nem emlékszem, csak arra hogy mindig volt valami. Fél négykor kezdtek felpörögni az események, gyerekek átöltöztetése, csomag végleges bepakolása, akkor a zár ott nem működött, valószínűleg Tomi eltekerte a kódot, és igazából szerencsén múlt hogy sikerült becsuknom (beletekertem a kódba).
Etetés után jött a taxi 16:15-re, mindenkitől expressz gyors puszi (mintha csak a hétvégére ugranánk el kb.), bevágódtunk a kocsiba, és tartani a lelkierőt. Igazából iszonyatosan fáradt voltam már akkor, de az adrenalin szerencsére magasabb szinten dolgozott. Elöl Nana ült, hátul Anya, ölében Tomi, mellettük én és a kenguruban rajtam Bogi. Egészen szépen becsekkoltunk. Hárman összesen 3*23 kg-os csomagot vihettünk fel, na én a babakocsi mellett tudtam gurítani egy nagy bőröndöt. Ez 26,7 kg-osra sikeredett. Azt mondja nekem a csaj, hogy ez így nem jó pakolgassak át a hátizsákomba (!). Mondom neki hogy esélytelen, a kézipoggyászaim tele, hátizsák nincsen, és két gyereket viszek egyedül. Azt mondja "Ja, két gyerek..." végigmér, fintorog. Majd jó 6-7 percig pötyörög. Kérdeztem  hogy akkor most mi lesz, fizessek rá? Nem nagyon mondott semmit, egy kis fejrázással jelezte hogy nemkő vagy valami ilyesmi. Feladtuk a csomagot, bematricázták a babakocsit, majd egy gyors utolsó mosdózás után irány a csomag ellenőrzés.
A csomag ellenőrzésnél óriási sor állt. Ahogyan álltunk a sorban, folyamatosan beálltak elénk oldalról. Már kezdtem volna anyázni, hogy láthatatlanok vagyunk-e amikor Nana jött hogy Anya valahogy elintézte hogy soron kívül bemenjünk, és akkor úgy beszippantott az ellenőrző rész, hogy normálisan nem tudtunk elbúcsúzni, de nem is fordultam hátra, mert már potyogtak a könnyeim, majd gyorsan el is álltak, mert észrevettem Tomi ijedt arcát. Gyorsan mosolyogni kellett. Becsipogtam. Naná. Mikor máskor? Két kicsivel. Tomi átment, de azonnal rohant vissza hozzám amikor látta hogy elveszik tőlem Bogit és tapperolnak. Még szerencse hogy átlátták az ellenőrzők a helyzetet és nem baszogattak túl sokáig.
Ahogy átértünk, azonnal elkezdtem a Tomival játszani, rajzolni, közben néztem melyik kapuhoz kell menni. Bogika aludt a babakocsiban. Sajnos liftet nem találtam, így egy utolsó Costát nem sikerült innom, de nem is bántam, mert egészen Watfordig nem tudtam mosdóba menni. A babakocsi nagyon jól szerepelt. Bogika a repülőig benne volt, majd a Heathrow-n is visszakaptuk, és Tomi végig szépen csücsült, és így nagyon szépen suhantunk mindenhol.
A felszállás jól ment, mindkét gyerekem megitta a tápiját, és Bogi utána jót aludt, őt legközelebb csak a repülőtéren etettem meg egy rakás kínai mellett. Tomi pedig így átvészelte a felszállást, mondjuk Ő nem aludt utána. Szép is lett volna... :)
A repülő út vegyes volt. 2,5 óra alatt azért történik sok minden. Tomi rajzolt, nyűglődött, próbált aludni, az nem ment, aztán újból rajzolt. Volt egy holtpont 1,5 óránál, de túllendültünk rajta, és mivel Bogi iszonyat jól viselkedett, így tudtam Tomival foglalkozni. Tomi legjobb pillanatai akkor voltak, amikor a hátunk mögött lévő fiatalokkal kukucskálósat játszott, majd felállt a székre, és előadta nekik a Kira Kira Hikaru-t, és cukin integetett mindenkinek akit csak látott. Na, ekkor tényleg nagyon aranyos volt.
Leszállás már gázosabb volt. Nekem nagyon bedugult a fülem cukorka ide vagy oda. Még hajnalban sem hallottam jól. Aztán a leszállásnál buszra kellett szállnunk, akkor gyorsan felöltöztetni a gyerekeket, majd a babakocsi egyik darabkáját kutattuk, de szerencsére meglett. Heathrow iszonyat hosszú, ha babakocsi nélkül kellett volna végigmennünk Tomival azt hiszem soha nem értünk volna a csomaghoz.
Az útlevél ellenőrzésnél ilyen hosszú kordonok voltak. Az utolsó 5-6 sorban már nem állt senki, és oda-vissza kellett volna kígyóznunk. Na erre sokkot kaptam hogy nem bohóckodok én itt, szépen kiszedegettem a kordonból a szalagokat átmentem egyenesen az ember sor végéig, majd visszatettem a szalagokat. Most komolyan. Egy igazi angol néni megfogta a kezemet és azt mondta hogy kitüntetést érdemelnék a mai teljesítményemért. Nevettem. Több gyerekes is utazott a repülőn, és mindegyik nyűglődött vagy sírt valamikor, én két kicsivel mentem és egyik sem sírt egy csöppet sem. Ez persze nem csak az én érdemem. :)
Apának nagyon örült Tomi, tegnap is rá volt cuppanva, persze néha balhéztak is, de sokkal kiegyensúlyozottabb már a gyerek. Reggel amikor felébred nem tudja hol van, de azonnal meg tudjuk nyugtatni, és este nem álmodik rosszat.
A taxi nagyon vicces volt, egy ideig ki volt világítva az út, de utána sötétben mentünk. Azt mondja Tomi, sötét van, nem látok, majd mire ezt kimondta álomba is merült. Azonnal. Nagyon vicces volt, az ölemben ült, Apával elhozattam a Boginak a hordozót, így Ő mellettünk feküdt a hordozójában.
Összességében nem volt nagy gond, de azért rengeteg tervezést igényelt ez a művelet. Nagyon sok apró részletet kellett átgondolni, és végül siker koronázta a sok munkát. :)

8 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök hogy minden rendben ment~<3
    Remélem mihamarabb találkozunk!!!

    Ja és nagyon várom a lakás-posztot is. :3

    VálaszTörlés
  2. Jó hallani, hogy minden rendben ment :) sajnálom, hogy nem lehettem kint veletek a reptéren, de majd ha hazajöttök én leszek az első, aki visítva elkezd ugrálva integetni nektek :)
    ...és én is várom a lakásposztot!!! :Đ

    Puszi mindenkinek ♥

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy épségben megérkeztetek! És tényleg, le a kalappal, hogy a két picivel így végig tudtad csinálni:)

    VálaszTörlés
  4. Aw, tök jó volt olvasni, szupik-hősök vagytok, komolyan! :) Le a kalappal, én utálok repülni, az első utam után (Londonba:D) fél napig nem hallottam endesen, pedig rágó, cukorka, miegyéb. :S
    Angol nénik cukik, vigyázzatok magatokra, Anglia jó hely, ha az ember túl tudja magát tenni pár dolgon. :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon ügyesek voltatok,jó olvasni,hogy minden rendben volt az úton:)

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok!! Jó olvasni, hogy végül minden rendben ment :) A repülés nekem is ugyanez, utána egy napig fülfájás...

    És Tomi peace jele XD Tanul tőled rendesen!

    VálaszTörlés
  7. Orulok hogy minden ilyen jol zajlott. Remelem te is jol erzed magad az uj helyen. Nagy kaland az biztos. Mi a Sainsburybol rendelunk altalaban es mi is angol cuccokat veszunk. Vagy torokot. Mert a torok cuccok is nagyon hasonloak. Tovabbi sok sok sikert :)) Majd irj mikor ugorhatok ki hozzatok :)

    VálaszTörlés