2012. november 2., péntek

Mai nap

Az elmúlt napokban igen sokat gondoltam korábbi, otthon töltött halottak napjára, mindenszentekre. Gyerekként nagyon szerettem elmenni ilyenkor a szüleimmel a temetőbe, ilyenkor hallottam Kistatáról, Kismamáról, Nagytatáról, Nagymamáról, régi családi dolgokról, és mindig sötétedéskor mentünk, amikor a legszebb a temető. Furcsa ezt mondani igaz? Hogy szép a temető. Pedig én gyerekként mindig ezt éreztem, sőt amikor később Budapest felé mentünk este a vonattal az ünnepek után, annyira jó érzés volt látni a sok gyertyafényes temetőt a vasút mentén.
Első igazi halottam 14 évesen az első szerelmem volt, Vili. Nagyon szerelmes voltam belé, és ballagás után megfogadtam, hogy majd ha az én melleim is megnőnek, akkor igen is belém fog szeretni végre. Alig hogy elkezdődött a szakközépiskola, ősszel egy diszkóbalesetben meghalt. Abban a pillanatban tudtam hogy halott, és amikor bemondta a rádió, azonnal tudtam, hogy valóban Ő az.
Fél év se telt el, amikor tavasszal meghalt a Mamám. Korábban meséltem már erről meeten is, nagyon közel éreztem magam gyerekként a Mamámhoz, sokszor éreztem azt, hogy Ő olyan mint én. Fiatalon halt meg, 65 évesen, 16 gyereket szült. Amikor meghalt éppen egy iskolai eseményről jöttem haza este, láttam az ügyeletes kocsit, és hazaérve mondtam is Anyáéknak hogy baj van, másnap mondta Anya, hogy Mama meghalt.
25 éves koromban vesztettem el Zolit, akivel halála előtt egy évvel találkoztam utoljára. Zoli volt életem első beteljesült szerelme, két évig két hónapig voltunk együtt, a mostani férjem miatt hagytam végül el. Akkor azt mondta sírva nekem, hogy nem ér az élete semmit nélkülem, és meg fog halni ha elhagyom. Még mindig ezek a szavak járnak a fejemben, bár miután elváltak útjaink egészen jó élete volt, szerelemmel, sikerrel, és sajnos betegséggel. 26 éves volt. Most lenne Ő is februárban 30 éves.
Jenei Tata két éve halt meg, nagyon szerettem, tiszteltem. Olyan ember volt, akit szívesen ismertem volna már fiatalon is. Ő még látta Tomit pici babaként, amikor meghalt azt kívántam hogy legyen Tomika védőangyala, így jutottam át a gyászon viszonylag gyorsan.
.Jenei Mama angliai utazásunk előtt 3 nappal halt meg. Nem voltam ott a temetésén, nálam van a rózsafüzére, amivel együtt imádkoztunk a Tatáért, amikor beteg volt, és éppen kórházban volt. Nem vagyok vallásos, de arra a rózsafüzérre jól emlékszem. (akkor döbbentem meg milyen hosszú is ez az egész, és milyen ereje van ennek a monoton kántálásnak) Számomra Mama még nem halt meg, bennrekedtem egy olyan állapotban, amiben van lelkiismeret furdalás, magány és bűntudat, és ennek a  feloldása az Adél közben ragadt, innen nagyon nagyon messze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése