2012. december 17., hétfő

Emberek és egerek

Jól emlékszem még hogy 15 évesen, amikor bevágtattam reggelente a gondosan megcsinált Odango (sailor moon) hajammal a szakközépiskolába mennyi vigyorgó tekintettel találkoztam. Hogy egészen negyedik osztályos koromig én voltam "A holtündéres lány" az iskolában és annak környékén... hogy mindig is vágytam arra hogy legyen legalább egy olyan kattant, aki tudja hogy amikor az eva első részét fikázom éppen uzsonna szünetben miről is beszélek teli szájjal. Nem érdekelt hogy néz ki, fiú vagy lány, csak értse és szeresse amit én is.
Emlékszem, hogy 19 évesen mennyire boldog voltam, amikor a szegedi IH-ba belépve megismertem a SZMAK (szegedi manga és anime klub) tagjait, és annyi animéről beszéltek egy perc alatt hogy azt se tudtam hova kapjam a  fejem. Emlékszem egy magas fekete szempárra, aki furcsán méregetett, és jött a kérdés, hogy valahonnan nem ismerjük-e egymást. Hát nem, de kiderült hogy hasonlítok a bátyámra. Majd ez (vagy más) elég volt ahhoz, hogy később elvegyen feleségül.
Mindig vágytam arra hogy legyenek társaim a hobbimban, és már mosolyogva nézem a sok fiatalt akik mennek conokra, cosplayelnek, és együtt vannak.
Ugyanakkor magával a lolita stílussal is vannak küzdések. Még mindig. Na jó itt nem, de itt meg társaim nincsenek.
Amikor például az Elle magazin fotózásán maga a fotós (aki már találkozott elvileg pár divat stílussal) röhögött ki bennünket és nézet értetlenül ránk. Emlékszem sima, kinyúlt Nanushka tote bag-je volt. Én nem tudom hogy a tote bag pontosan mi magyarul, és nem azért mert elfelejtettem az anyanyelvemet, hanem azért mert sosem tudtam, mert ugye nem is füles táska és nem is bevásárló táska és nem is szállító táska...
Mindig vannak értetlen tekintetek, bármit is csinálsz, de az a jobb ha vannak veled társak, akik szintén űzik ezeket az értetlen tevékenységeket!
Boldog karácsonyt mindenkinek!

3 megjegyzés: