2013. február 10., vasárnap

Az egyedi, és remélem megismételhetetlen LondonAnimeCon

Hol is kezdjem. Sokat fogok írni, de lesznek érdekes részek remélem. Legalábbis én érdekesnek éltem meg. Majd Lia javíts ki ha valahol tévedek. :D
Egész jól elindultam reggel, mindent átnéztem, útlevél, kinyomtatott papír a conról, rúzs, telefon, mp3 lejátszó, oyster kártya. Vártam a vonatot, és gondolkodtam is, hogy milyen jó időben vagyok, amikor Lia csörget hogy már bent van, huhh mondtam hogy nekem még 20 perc kb. Szerencsére gyorsan jött a vonat is, és gyorsan meg is találtam Liát az állomáson.
Elindultunk kávét venni, ekkor jött a sokk, pénztárca nincs. Leizzadtam, hogy akkor most itt vagyok nulla pénzzel, tök jó akkor most mi lesz, de Lia megmentett és a lakbéréből adott kölcsön. Még szerencse hogy csak jövő héten kell kifizetnie, így megmenekültem. Még egyszer köszönöm!
Aztán nekiindultunk a Connak. Már a metrómegálló pirinyó csigalépcsője megrémisztett, majd amikor kiléptünk az utcára már azt hiszem szorongattuk egymás kezét úgy összefostuk magunkat a látványtól. Kerestük a helyet, hát jól öltözött cosplayereket sehol nem láttunk, pedig mentünk volna utánuk. Viszont ugráltunk csőtöréses ömlő vizeken, meg hittérítő bolt is volt azt hiszem, de végül a sok kék pólós srác világított előttünk, hogy ott a con. Egyelőre több volt a staff mint a vendég, gyorsan bejutottunk. Mentünk a conbandage-ünkért, mondták hogy csak kettőkor lesz, megkerestük a lenti mosdót, tele volt lányoknak kinéző angolokkal. Mondtam menjünk fel a fenti mosdót nézzük meg. Fent voltak az árus standok és a STAGE három sor székkel....az eladósoknál alig volt hely menni, és azt 3 rétegnyi ember simán bedugította, szóval kaland volt eljutni a mosdóba, ahol NEM volt senki. (gondolom nem tudtak átjutni a tömegen)





 Ott tök jól éreztem magam, sminkeltünk, nevetgéltünk, aztán végül beültünk a STAGE-hez egy papír alapján kimono előadásra.
Az előadás 1 óráig tartott. Először olyan kis vicces volt, a nénike is, Japán volt, aki angliában tanít japánt, és mellesleg az AID FOR JAPAN-nak gyűjt adományt. Azt mondta az elején, hogy a japán hétköznapokról fog beszélni. Fel is öltöztetett egy lányt nyári yukatába azt hiszem, meg mondott pár érdekes dolgot is a köszönésről, a kimonó ujjának hosszáról, a kimonó megkötéséről, aztán két filmet forgatott le. Az egyik a Bushido-ról szólt, ebben nem volt új nekem, aztán a Shinto-ról, ez jó volt, de semmi új, aztán elkezdett nagyon az AID FOR JAPAN-ról beszélni, és jött a Tsunamis film, itt már könnyeztem, sokan elmentek a kis nézőtérről, libabőrös lett a karom, kirázott a hideg. Olyan képeket láttam, amiket még soha azelőtt, és sokkolt szó szerint. Lia arca is szürke volt. Aztán folytatta, hogy neki a barátja meghalt és két kisgyereket hagyott hátra, és hogy Ő animésektől is gyűjt pénzt, hogy ilyen kis árva gyerekek eljöhessenek ide nyaralni. Ezután bemutatott egy filmet amit japánban január 9-én adtak le a tévében. Ez a film két árváról szólt, de legjobban Mariáról, akinek mindenkije meghalt. De ahogyan ezt bevezették: Mariának meghaltak a nagyszülei, a kistestvére, mindkét szülője, egyedül Maria élte túl, MERT ELMENT ISKOLÁBA. Itt volt a hangsúly... már könnyeztem. Aztán eljött Maria ide karácsonykor, evett angol karácsonyi menüt, csodálta a christmas puddingot ahogy ég (arról nem volt szó, hogy evett is belőle...), és amikor a vendégül látó családapa játszott a 11 éves kislányával, akkor Maria teljesen befordult, erre a japán kommentátor: XY milyen jót játszik a kislányával...de Maria nagyon szomorú MERT NEKI NINCS APUKÁJA. Na ez volt a legmélyebb pont, legszívesebben bömböltem volna... Élő hullának éreztem magam a film végére, teljes sokk volt az egész, és erre a Japán hölgy elkezdett csicseregni, hogy Maria nyáron jön megint angliába, 3 másik kis árvával együtt, ha van kedvünk találkozhatunk vele...paffff, ha nem haltál még meg, akkor ez az utolsó lövés a fejedbe. Nehezen szedtük össze magunkat.
Majd éhesek lettünk, és láttunk egy srácnál sült krumplit és hamburgert.
Megtaláltunk a CUBE-ot, és beálltunk. Kint volt a kaja sátor, de a sor a fiúwc-ig ért. Kb. olyan 15-20 percet állhattunk a fiúwc undorító bűzében, majd ugyanennyit az esőben, közben persze nevettünk, egy indiai srác lefehérezett egy négert (haverok voltak), és a harmadik fehér haverjuk odaüvöltötte, hogy mekkora rasszista már, összességében nagyon vicces volt. Nevettünk sokat.
Aztán már csak az Indiai és a haver srác voltak előttünk, amikor rájöttem, hogy az az undorító trágyaszag akkor keletkezik, amikor a hamburgerhez sütik a húst... na basszus ennyi várakozás a semmiért, megegyeztünk, hogy a sült krumpli jól néz ki, éhesek és vizesek vagyunk, jól esne a meleg krumpli. Ketten vettünk egyet, és kerestünk helyet. Hely az volt, csak éppen nem tudtunk milyen előadásra ültünk be. Na, a Bronie-k előadására ültünk be. Megettük a krumplit, majd elsomfordáltunk. Közben sikerült a Conbandage-unkat beszerezni, ez jó volt.



Az árusok között semmi extra nem volt, volt pár kiegészítő készítő, de szánalmasak voltak, volt egy full műanyag csipkés kiegészítő készítő, akiről végül kiderült, hogy Ő itt a lolita... na de ne szaladjunk előre.
Eldöntöttem, hogy ha már nem veszünk semmit, akkor legalább legyen valami emlékünk, és egy bácsival lerajzoltattuk magunkat, hát olyan lett amilyen lett, de ez örök emlék. :D

Ezután már délután 4 óra volt, beültünk az OTAKU FASHION SHOW-ra.........naaahhhhhh
Egy képet sem készítettem, tragikus volt, egy steampunk/goth keverék lány volt, akire azt mondtuk, hogy na, ez egész jó, a többi recsegő hurkás, miniszoknyás, szakadt harisnyás, leeső parókás, szánalmas, csoffadt, undorító izé volt. Két LOLITA is volt... az egyik a korábban már említett műanyag csipkés, lepedő anyagból saját kezűleg varrt csoda, a másik egy ilyen félig leeső lila csomós szállós parókás, fekete lepedő anyagú, fehér műanyag csipkéjű  két oldalán félig kieső (egér?) fülű LOLITA, ekkor szerintem már hangosan kacagtunk. Többen megállítottak bennünket, hogy mi miért nem szerepeltünk a fashion show-n... hm... majd bementünk a kedvenc nagywc-kbe, és hangosan röhögtem, ahogyan csak tudtam, hogy az összes frusztrációmtól megszabaduljak. Szánalmas volt, durván szánalmas. Majd még egy lány megkérdezte tőlem kit cosplayelek, mondtam hogy senkit, én egy lolita vagyok, gyorsan gratulált azt elhúzott, szerintem a fekete aurám miatt. :D Aztán elmentünk mi is, mert már elég volt a jóból  kerestünk egy kis mekit, majd hazamentünk. Az egész nap jó volt, éppen hazaértem fürdetésre, feltöltődtem, a családom is egyben maradt, és LAC-ra se megyünk többet :D

5 megjegyzés:

  1. Kár, hogy a szánalmas cosplayereket és a lolitákat nem fotóztátok le, olyan kíváncsi lettem volna rájuk :D

    VálaszTörlés
  2. A végén még kiderül h a magyar konok nem is olyan rosszak. XDDD MMint én jól szoktam érezni magam, de azt hittem egy London szintű városban sokkal menőbb egy kon. XD

    VálaszTörlés
  3. Ez tényleg szánalmasnak hangzik...XD
    inkább az MCM Expora érdemes menni, az eléggé multi-genre, de nekem nagyon jó tapasztalataim vannak (és IGAZI LOLITÁK, még ne add fel az angolokat!)

    VálaszTörlés
  4. Most hirtelen belém is visszatért a hit, hogy egész jók a magyar CONok, és érdemes még néha kinézni :D
    Mindenesetre szociológiai szempontból tuti érdekes lehetett! És a WC! A legutolsó itthoni CONon ez volt a legnagyobb problémám, hogy nem lehetett a tükörhöz odaférni :D Hát a tiétek maga a Kánaán! :D

    VálaszTörlés
  5. Na, sokadik próbálkozás, remélem ebben a böngészőben már tudok kommentelni... halálom... :D
    Pálma: kiégett volna a kamerám is és a Ti retinátok is... :D
    Nekohime: mi is azt hittük... :D persze elmegyünk majd remélem a nagy MCM-re is, és ott már jobb lesz :D
    Noémi: igen, oda készülünk :) de ugyanezek az emberek ott is lesznek, csak lesz minőségibb réteg is :D és sajnos az igazi angol lolik sem a legigényesebbek... tisztelet a kivételnek. De HyperJapanon már láttam az igazi lolikat...khm...
    Ely: hát igen...abszolút :D Az alsó wc dugig volt, ide nem jutottak el jószerével, meg nagyobb is volt, persze tisztább nem. :D

    VálaszTörlés