2013. május 16., csütörtök

8. hónap

Bezony. A 8. hónapomat taposom külhonban. A héten azt az információt kaptam, hogy ha 5 évet itt lehúzunk, fizetjük az adót, akár még állampolgárok is lehetünk, lehetnénk. Ez és még sok kis lökés indított el bennem sok gondolatot. Igen, megint magamról írok, majd lesznek most már más posztok is, valami sminkes cuccot kéne szerezni. :D Most viszont ön sajnálgatok.
Alapjában véve itt teljesen át kellett alakulnom. Más lett a hobbim (egy társaságiból egy magányos hobbira váltottam), nincs nyüzsgés itthon hetente kétszer háromszor, nem ugrik be senki random ember, kivéve a postást és a tescos bácsit. Ezen kívül alapjában véve megcsappant az emberek száma, akikkel kapcsolatban vagyok, akik érdeklődnek egyáltalán irántam. Sokszor, nagyon sokszor befordulok, és úgy érzem túlságosan is. A távolság sok esetben jó, lényegében örülök, hogy jó pár embert nem zavarok, és esély sincs hogy találkozzunk, és bármilyen feszültség kialakuljon. Ez jó. Viszont egy tenyeremen meg tudom számolni azokat, akiket a távolság sem tart vissza attól hogy velem napi, heti szinten kapcsolatba lépjenek. Sokszor ez csak egy helló szia, de ez nagyon jól jön. Néha nem tudok válaszolni, vagy csak sokára, de a levelet akkor is elolvasom újra és újra, azt lehet Bogival a kezemben is. Szóval sokan, akikről azt hittem majd írnak, érdeklődnek elfelejtettek, ami szomorú, és a napokban ez tört rám.
Ma egy nagyon aktív napunk volt, a gyerekekkel kétszer is megjártuk a várost, szép volt az idő, elkezdtek felismerni a postán (második otthonom hehe), köszönés van, egyre több embert ismerek, kávézóban, boltban, kezd kialakulni az élet, pár szó, vigyorgás elég. Persze barátaim messze nincsenek itt, de eljön ez is (remélem). Valahogy eljön. Csak félek. Más vagyok, mindenhogy más. Anya, lolita, bjd-s, furcsa, nem angol, írjam hogy lassan már magyar sem. Egyedül vagyok, persze nincs összeomlás, ez inkább tény. Ettől még ugyanúgy felkelek, gyereket nevelek, ruhát adok el, bjd-t veszek, e-mailezek, van még egy kitartó chat társam is, gyereket etetek, itatok, öltöztetek, majd megint át újra. Ó, és holnap lesz az 5. házassági évfordulónk... TUTIRA EL FOGJA FELEJTENI!!!!

3 megjegyzés:

  1. Biztos nem felejti el.
    Fel a fejjel lesz ez még jobb is.Jövőre remélem már mi is kiköltözünk :)

    VálaszTörlés
  2. Azért van minek örülni! A gyerekek, hogy nem itthon kell megrohadni, illetve, hogy még a távolból is el tudtál indítani engem a Lolita iányába....

    (remélem nem felejti el.....)

    VálaszTörlés