2014. január 14., kedd

A siker szerintem

Unokatesóm kitette a facebookjára ezt a cikket: http://www.nlcafe.hu/csalad/20131226/joos-istvan-parkapcsolat-parkereses-csalad-hazassag/
Szinte minden egyes női ismerőse azonnal felháborodott és kikérte magának. Hát persze hogy kikérik, hiszen nagyszerű individuálok vagyunk mi nők, és most már 2014-et írunk és egyenlőség van a végletekig. Az agyunkban. A női agyban. Aztán mégsem.
Számomra a cikk szinte egyértelmű. Ha nem vagy boldog, és többet akarsz elérni, ahhoz segítség kell. Vagy ilyen, vagy olyan, segítség. Tanár, barát, kapcsolat, feleség támogatása. Valami. Magától senki soha nem lesz sikeres. Mások is kellenek egy ember sikeréhez. Olykor elég sokan. És ez sem elég.
Először is el kell hinnie az embernek. El kell hinnie hogy meg tudja csinálni. Ez az első lépés.
A félelem rettenetes gátló tényező. A félelem és a pesszimizmus egyszerűen átlagos zombikká változtatja az embert, aki beáll a kis malomba, dolgozik, hazamegy, veszekszik, frusztrálódik, visszafojtja a szorongásait, beteg lesz.
Egy életünk van, úgy kell élnünk ahogyan akarjuk, akkor és azzal és azt, amikor és akivel akarjuk. Fő a boldogság.
Számomra a boldogság egyelő a családom boldogságával. A férjem boldogsága merőben befolyásolja a mi boldogságunkat, és jelenleg úgy állunk, hogy az Ő sikere befolyásolja az anyagi helyzetünket is, ami biztonságot nyújt, nyugalmat. Hosszú, hosszú utat tettünk meg ezért. Igen, tettünk, közösen. Sosem hagytam magára a gondjaival, mindig támogattam, és mindig próbáltam megfejteni az adott frusztrációjának az okát. Egy férfi ezt nem tudja csak úgy magában feloldani. Ha a férfi frusztrált, akkor hülyén viselkedik, bunkó, eljár többet otthonról, vagy egyszerűen csak összeomlik, és bezárkórzik a saját (tök üres) fejébe. Ha nincs a férfinek társa, aki segít neki kicsomózni a gubancokat, akkor egy idő után túl sok lesz a gubanc, összeomlás. Itt jönnek a nők a képbe. Empátia, szeretet, megértés kell ilyen esetekben, és igen ha a tulajdonságaink között ott van alázat, az nagyon sokat segíthet.
Ahhoz hogy segítsünk máson először el kell engednünk a saját kis önző szarainkat. Egyszerűen segíteni kell akarnunk, és nem önmagunk miatt. Persze hosszú távon önmagunknak teszünk jót és a családnak, de az alapvető gondolatok között ez nem szerepelhet. Amíg nem látjuk a másikat, addig nem tudunk segíteni rajta. Amíg csak magunkat látjuk soha nem lehetünk igazán boldogok.
Ha a nő karrierista, és csak a saját malmát hajtja, addig soha nem lesz ideje másra. Fáradt lesz a gyerekek miatt az állandó rohangálás miatt, ingerlékenyebb lesz, elvárja hogy pátyolgassák, vagy legalább elmehessen hetente szórakozni, menekül az élete elől, amíg azokat a fene nagy álmait kergeti. A gyerek eközben persze sérül, és viszi ezeket magával a felnőtt életébe. Soha nem felejtem el, hogy amikor anya hazajött az iskolából, és mi hangosan játszottunk, ránk szólt feszülten, hogy neki már elege van a gyerekzajból, menjünk fel a szobánkba, és maradjunk csöndben.
A nő mindig nő marad, a férfi pedig mindig férfi akar maradni. Vegyünk egy nagyon sikeres okos nőt, már évtizedes kapcsolat, ház, közös hitel, rengeteg túlóra, munka, a közös jövő érdekében. Majd a közös jövő szerte foszlik. A férfi elhagyja egy nőért, akinek nincs karrierje, és szegény is mint a poros országút (a színes szagos autópálya mellett, amit mindenki használ amióta megnyitották), de női szerepben marad a férfi mellett, nem akar irányítani.
A nő eldöntheti. Karriert akar, csillivilli, vagy családot és békét. Ezért van az, hogy mostanra rémisztően kevés 30 éves nő akar valóban gyereket, és a huszonévesek rémisztően kevés százaléka megy valaha is férjhez. Hogy miért? Mert iszonyatosan egoisták és önzőek és önimádóak lettünk.
Aztán az a pár nő, aki gyereket vállalt, és éppen csak a férj dolgozik, az le van "eltartott kurvázva", meg csak a pénzéért van a pasival, miközben fingjuk sincs az önfeláldozásról, és az odaadásról.
És végül a hobbi legyen a munka. Ki az isten mondta, hogy valaki nem lehet kiváló a hobbijában? Ez a hobbi dolog annyit takar, hogy take it easy. Vedd könnyen, ne görcsölj rá, azt csináld, amit szeretsz. Lehetsz így is boldog, dolgozhatsz is, de ne ez legyen a FŐ cél.
Persze aki nem érti az soha nemis fogja, dehát azért leírtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése