2015. augusztus 24., hétfő

Egy igazi, komoly óra

Vannak véletlenek, meg vannak fura véletlenek. Van olyan, hogy véletlen egybeesés, ami meg olyan cikin fura.
Lehet hogy botorság, de azért leírom.
Tavasszal vettem valahogy a Marc Jacobs Natasha táskámat. Akkor volt egy mini Natasha bag, ami nagyon tetszett, kék, rózsaszín és sárga színátmenetes. Londonban csak a Selfridges-nél lehet kapni, tök jó, jaj de szép, de nekem a nagyobb kellett, azért lefotózgattam. Egy hónapja írt a sógornőm, hogy táskára vágyik. Elég gyorsan küldött is egy képet egy gyönyörű tásáról, ami az a táska volt, amit én néztem ki Londonban. Nevettünk is rajta, megvette, megjött, láttam is, megsimogattam, felpróbáltam.
Aztán írta, hogy vesz órát (ezt még a táska elött írta időrendben). Vett egy nagyon szép, nemesacél karórát, tényleg, nagyon szépet. Néztem, néztem, tök szép, hát nekem úgyse lesz ilyenre keretem. Ennyi volt. Nem agyaltam rajta.
Hétvégén jön egy kazal TKMaxx hírlevél. Ahh, kéne szemüvegkeret, hát nézzük meg a kiegészítő újdonságokat... igen. Azok a rózsaszín kövek... a leírás pocsék volt, rákerestem a guglin. Majd megmutattam a férjemnek, aki épp jó kedvében lehetett, vagy sajnál mert nincs munkahelyem, nem tudom, de hiába mondtam, hogy csak érdekel a véleménye, véleményt nem mondott, csak amikor ma megérkezett az óra: "Ez a legkomolyabb órád!"
Ferragamo 2013 év, Gancino Sparkling kollekciójának egyik darabja. Nemes acél, textúrált gyöngyház óralap, 25+1 rózsaszín topáz kő, zafír kristály az üveglap. Első látásra szerelem.

 



 

Végül egy kép a kincseimről. A gyűrűt és a fülbevalót a végkielégítésemből vettem a már meglévő nyakláncom mellé. Még egy kis sima fehérarany karkötőt kell találnom (jövő szülinapi kívánság), és teljes a boldogság. Két évvel ezelőttig csak egy arany ékszerem volt, a jegygyűrűm, és csak jó minőségű bizsukat hordtam, vagy ezüstöt, és most sincs sokkal több ékszerem, sőt kevesebb, mert nagyon sok bizsumat és ezüstömet elajándékoztam. Azt hiszem ha megvan pár igazi darab, akkor nem is kell más.


Kuma Kumya

Furcsa dolog ez. Már jó ideje nem foglalkoztat a Lolita divat, nem ismerem a printeket, pár kis kiegészítőn kívül (amiket dobozban tartok nagy becsben), és a kis plüssállat táskákon kívül talán 1-2 bugyogóm maradt meg és talán egy fekete OTK-m. De ezek is inkább azért, mert nem akartam az eladásukkal bajlódni.
Az egyetlen megmaradt hírlevél a Baby párizsi boltjától jön. Nem szoktam megnyitni, kitörlöm. Most viszont valamiért kíváncsi lettem hogy mit változott a divat. Igazából semmit, de sajnos megláttam az Usakumyás kollekció előrendelését, és bumm, Kuma Kumya. Nagyon cuki. Azért sajnos még képes vagyok a gyengeségre. Decemberben jön ki a japán üzletekbe, körülbelül jövő év januárjában érkezik Párizsba.


Nem tudom még, hogy Bogikáé lesz-e, ha igen mikor, mert még a másik 3 plüssállat táskát sem adtam oda neki, de már megnézhette őket... távolról.

2015. augusztus 23., vasárnap

Elbúcsúzom Budapest

10 napja jöttünk haza Magyarországról, lassan leülepednek a gondolatok, az események. Végre hivatalosan is külföldi magyarok lettünk a gyerekekkel is, és a munkahelyemet is elhagytam. Sirtam is. Majd az utolsó budapesti éjszakámban lefotóztam pár számomra fontos helyet, és elbúcsúztam tőlük, elbúcsúztak tőlem.
 Két napot töltöttem budapesten, és szerencsemre még barátokkal, rokonokkal is tudtam találkozni, nem csak az intézendő ügyeket zavartam le, szóval még írok majd képekkel, mindennel. Most viszont ezzel a búcsúval kell kezdenem. Elengedem Budapestet, ami érdekes módon jobban volt otthonom, mint Szeged. Szegeden mindig én voltam a fura, és a főváros volt az, ahol végre önmagam lehettem, és emberek értékeltek. Igen, értékesnek lenni nagyon jó dolog, és lényegében én ezt hagytam ott valami másért, hogy valaki más legyen még értékesebb.
Mondjuk ki. Egy ideje csak eszköznek érzem a jelenlétem, aggyal döntök, ésszel érvelek akár a testem ellen is. Mindent és mindenkit próbálok skatulyába dugni, és ott tartani, és az álmaimnak azt mondom még nem, még vársz, most más van.



Nézek előre, szóval elhagylak te ország, mert fos lettél, és nekünk nem vagy már jó. Az eszem ünnepel, az érzéseim itt nyugodtabbak, és nézek előre, látom magam. Már nem csak mást látok, és másért kelek fel, hanem magamért is, így búcsúzom. Budapest.