2015. augusztus 23., vasárnap

Elbúcsúzom Budapest

10 napja jöttünk haza Magyarországról, lassan leülepednek a gondolatok, az események. Végre hivatalosan is külföldi magyarok lettünk a gyerekekkel is, és a munkahelyemet is elhagytam. Sirtam is. Majd az utolsó budapesti éjszakámban lefotóztam pár számomra fontos helyet, és elbúcsúztam tőlük, elbúcsúztak tőlem.
 Két napot töltöttem budapesten, és szerencsemre még barátokkal, rokonokkal is tudtam találkozni, nem csak az intézendő ügyeket zavartam le, szóval még írok majd képekkel, mindennel. Most viszont ezzel a búcsúval kell kezdenem. Elengedem Budapestet, ami érdekes módon jobban volt otthonom, mint Szeged. Szegeden mindig én voltam a fura, és a főváros volt az, ahol végre önmagam lehettem, és emberek értékeltek. Igen, értékesnek lenni nagyon jó dolog, és lényegében én ezt hagytam ott valami másért, hogy valaki más legyen még értékesebb.
Mondjuk ki. Egy ideje csak eszköznek érzem a jelenlétem, aggyal döntök, ésszel érvelek akár a testem ellen is. Mindent és mindenkit próbálok skatulyába dugni, és ott tartani, és az álmaimnak azt mondom még nem, még vársz, most más van.



Nézek előre, szóval elhagylak te ország, mert fos lettél, és nekünk nem vagy már jó. Az eszem ünnepel, az érzéseim itt nyugodtabbak, és nézek előre, látom magam. Már nem csak mást látok, és másért kelek fel, hanem magamért is, így búcsúzom. Budapest.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése