Oran papucs mini útmutató

 Az Oran papucs egyértelműen egyik kulcs szereplője a luxus "mutasd ki vagy" alapdaraboknak. Az igazság ugyanakkor az én oldalamról az, hogy annyira könnyű csak belecsúsztatni a lábat, és hátrahagyni a világ összes cipőproblémáját, és csak slattyogni az utcán, hogy bele se gondolok na most mi is van rajtam. 

Vagy amikor az ember csak úgy klattyog a Harrodsban, ahogy sokan már tiktok videót is készítettek a papucs csattogásáról. Van amikor az embert ez egyáltalán nem érdekli csak úgy megy, közelben lakik, dolga van, elfogyott a tea mondjuk, ezzel egyidejűleg mást ez a jelenség meg triggerel abban a pillanatban. Van ilyen is. 

Nem véletlen, hogy mindenki meg mindenki ismerőse is másolja a papucsot. Egyszerűségében rejlik a sikere. Két három hordás után vajpuha lesz a pánt, és tökéletesen kényelmes a talp. A nagy számok nem hazudnak, a formula működik. Lehet fikázni, ez a sikerrel jár ezen a földön. 

Az Oran egész számonként növeli a talp hosszát, és fél számonként a pánt szélességét. Így vagyok én 39-es, de a 39.5-esben már előre csúszna a lábam a pántnál, a talpa pedig nem lenne hosszabb.

Amikor próbálod a papucsot a hossz legyen jó, de a pánt legyen szoros. A puhulás gyorsan történik a pántban, mert a bélés puha Swift bőr mindig. Legyen az Epsom, Textil, Swift, egzotikus bőr. A bélés minden esetben Swift. 

A belső talp rész legyen egyben. Bizonyos idény mintáknál vagy egzotikus daraboknál a talp elöl lévő része más bőr vagy anyag, és a pánt alatt egy kidudorodó varrás helyezkedik el, ami iszonyatosan zavaró a talpnak, így azt mindenképpen kerülni kell. 

Ahogy a képek jól illusztrálják az én preferált bőr felületem Oran papucsban az Epsom. Egyszerűen azért, mert a színeket jobban átadja. Volt több swift színes Oran a birtokomban, de hordás előtt tovább adtam őket mert túl fakók voltak élőben. 

Az Oran tárolása rövid, közép és hosszú távon is ugyanaz: Használd az eredeti kitömő papírt, porzsákot és dobozt. 

Nem teszünk szilikon páraelszívó tasakot a dobozba, télen sem. Ha párás helyen élsz, egyszerűen csak ellenőrizd le havonta a dobozt, zsákokat, papucsot, töröld át őket száraz ronggyal. 

Használd a papucsodat, ápold, tartsd jó állapotban, de mindenek előtt hordjad örömmel!! 

Amikor a Chanel hajó jéghegyre csúszik

 Az elmúlt hetek luxus hírportáljai, youtuberek, influenszerek mind hangot emeltek a legutóbbi Chanel áremelés téma körében. 4 éve tartom magam potenciális vevőnek a divatháznál táska és RTW kategóriában, és most megint megannyi véleményt és elemzést hallottam, olvastam a miértekről és a várható következményekről így elindult egy gondolat menet nálam is. A tavalyi évben elengedtem a márkát, de nem az áremelés miatt. Amikor a bőr kompozit lemálik a pár napja vásárolt puha 22-es fazonú táskáról, és ezek a bizonyított tények elárasztják a social mediát, akkor a leghűségesebb vásárló is megtorpan, hogy itt álljunk meg. Az a dupla c logó nem ér ennyit. Eközben az SA-m is elment, konkrétan meggyűlölte a céget, a munkát a Harrodsban és a vásárló közösséget.

A pandémia előtt a Harrods fő vásárló közössége a gazdag ázsiai turisták voltak, így volt ez a Chanelnél is, majd jött a tudjukmi és a kőgazdag ázsiai vásárlókat felváltotta az addig inkább luxus outletekben fellelhető personal shopperek tömege. Ezek az amúgy kézikönyv szerűen felöltöztetett fiatal hölgyek nem illettek bele a Harrods nívósnak vágyott közegébe. Ugyanakkor 10 tweed blézert meg 8 classic flap-et is megvettek egyszerre, így el kellett őket viselni. A kellemetlenség elriasztotta a lokális és a pandémia előtt lojális klienseket, és míg az angliai “régi” ügyfél a whatsapp-on keresztül való vásárlást preferálta, addig a butik előtt 30 ázsiai fiatal állt sorba minden reggel, nyitás előtt már fél órával. Mindenki szigorúan maszkban az angol nyitás utáni hónapokban.

Az európai luxuscikkekre az ázsiai országokban nagyon magas országos és lokális adókat vetnek ki. Így a gazdagoknak jobban megérte a personal shopperekkel európában vásároltatni. Ázsiában a márka flex teljesen más jelentéssel bír. Dél Koreában a modern esküvőkön az ifjú párnak Chanel classic flap-et ajándékoznak mint befektetést és a jólét szerencsét hozó szimbólumát. Ázsiában soha nincs sale, ha van is akkor nagyon rövid, zárt ajtók mögött folyik, csak VVIP kliensek meghívásával. Mindez generálta ezt a virágzó üzletágat, amit shopping service-nek hívunk.

2023 egy teljesen más képet festett ezekről a hölgyekről. Míg csütörtökön vártam az első emeleti butikban, 3-4 fiatal hölgyet küldtek el. Nem adtak el nekik semmit. Mindegyik ugyanúgy nézett ki, ami az esetek nagy részében a következő: Telefon világító chat képernyőre fagyva, az állra tapadva, 1, maximum 2 social media szinten is híres ékszer (azonnal felismerhető fajta), vagy logós póló, vagy logós gatya (mindig), sötét összeállítás, sötét textiltáska az azonnal felismerhető luxus táska mellett. Hümmögő beszéd. Ha többen vannak, hangosak.

Tehát a Chanel “elfogadta” a pandémia alatt a personal shopperek által kínált vásárló erőt és beforgatta, hisz a cég virágzott végig, de 2023-ra egy olyan mesterséges közeget teremtett az exponenciális áremeléseivel, és a shopping service-es hölgyek egyértelmű kiközösítésével (és ide sorolnám az influenszerek kiszanálását is), ami egy teljesen más kasztú réteget célzott meg, és vágyott a visszaédesgetésére azoknak, akik egyértelműen gazdagabbak lettek az elmúlt években. Jelen esetben London habjára.

Vasárnap és csütörtökön úgy döntöttem, hogy játszok kicsit és letesztelem mi változott. Első utam vasárnap a földszinti Chanelhez vezetett. Volt időm a VCA időpontom előtt, hasznosan akartam eldönteni, kis terep munkával. Az első SA egy úriember volt (No.1), elmeséltem neki, hogy Charlotte volt az emeleten az én SA-m évekkel ezelőtt, és amióta elment elveszítettem a kapcsolatot a márkával (sad story tudom, de szükséges volt). No.1 nagyon segítőkész volt, mindent megmutatott, végül kihozott egy Classic flap-et, fekete kaviár bőr, ezüst szerelékkel, ami £8180-ba kerül most. Itt gyorsan pörgessük vissza az időt, 2019 márciusában ugyanez a táska £3810-be került.

Elmondtam neki, hogy még emlékszem erre. Kínosan nevetett, nem hatott meg. Kérdeztem No.1-et, van-e kamélia brossuk, kihúzta a fiókot, és gyorsan visszatolta, az egyetlen vékony anyagú kamélia úgy lapult ott mint ami tavaly óta fonnyadási folyamaton ment keresztül, ugyanabban a kis fiókban csücsülve, érintetlenül. Konkrétan szomorú volt. Nem tettem megjegyzést. Ő sem. Végül egy masnis hajgumit vásároltam tőle, és mikor végeztünk kérdeztem, hogy van-e nagy ujjméretű slim Coco crush fehér arany gyűrű készleten. Ekkor bemutatott No.2 SA-nek, aki egy nagyon vékony alkatú, gyönyörű és halk szavú hölgy volt. Egyértelműen senior-abb szinten van a butikban. Míg No.1 csomagolt nekem, No.2 azonnal kezelésbe vett. Meg is lett a gyűrű, és mondtam a VCA időpontom után visszamegyek érte mert késésben voltam. Mielőtt elmentem mindkét SA odaadta a névjegyét. Kérés nélkül. Mikor visszamentem No.2 szomorúan (hihetően) közölte, hogy a gyűrű félre van téve egy VIP-nek, de van Angliában még egy, és bekéri nekem. Ekkor abban maradtunk, hogy majd ír. Ez volt vasárnap.

Csütörtök. Délután 1-re volt időpontom a Hermésnél, úgyhogy folytattam a terep munkát. Először No.2-t látogattam meg, aki nagy örömmel fogadott, megpuszilt (!) kétszer, megölelt majd mutatta az emaileket, hogy a másik butiknak ő már háromszor írt emailt…mondom sebaj várok. Megkértem mutasson még pár fehér arany ékszert, örült ennek, és végigbeszéltük a prioritásaimat. Biztosítottam, hogy stabil vágyaim vannak. Nem fostam össze magam mikor egy darab 3900 fontos fülbevalót mutatott. Igazából tetszett, és engedtem a flow-t, hogy menjen. Az eladók erre vannak tréningezve, hogy amikor egy vevő laza, akkor mindent megmutassanak neki. Bevallom élveztem, és engedtem neki. Ezután felmentem az emeletre, még mindig kerestem a kamélia brosst, de nem fűztem sok reményt ahhoz a részleghez. A butikban, ahol jellemzően 10 SA dolgozik most 4 dolgozott. A bejárathoz futkosó fiatal Francia srác 5 embernek engedte meg, hogy bemenjen és várjon, és másik 4-et azonnal elküldött, hogy jöjjenek vissza 30 perc múlva. Az 5 beengedettből 4-en voltunk európaiak/angolok, és 1 ázsiai, aki 4 percet töltött a butikban. Az elküldött 4 mind ázsiai volt. Olyan 15 percet várakoztam míg ezek az események lezajlottak, és eközben vagy 3-szor panaszkodott a srác, hogy a cég nem vesz fel SA-ket, és emiatt vannak bajban. Tehát a Chanelnél felvétel stop van, és a butik küzd ahogy tud. No.3 SA igazán kedves volt, 6 hónapja dolgozik a márkánál, és emellett van egy második állása is (nem kérdeztem mi), amit nem köt a Chanel orrára. Beszélgettem vele rendesen, kérdeztem pofátlanul. Amikor megtudta, hogy szoknyát fogok venni, meg kaméliát, azonnal hozta ki hátulról a tweed anyagú Classic flap-et, amire mondtam, hogy nem tetszik mert nem praktikus és nem lehet crossbody-ra tenni. Csodálkozott, hogy nem ugrottam rá. Eközben rejtegette, hogy más vevők ne lássák meg, hogy nekem kihozta. Kicsit abszurdnak hatott az egész.

Tőle is kaptam kontaktot, és megígérte, hogy megnézi nekem a tweed flap-et miniben, amit lehet keresztpántos táskaként is használni. Figyelt, és tudtam akar engem mint ügyfelet. Háromszor mondta, hogy mennyire örül, hogy mi ketten összetalálkoztunk, mivel ő új SA, még a kliens portfólióját építi, és egy fehér bőrű, lokális RTW vevő nagy kincs. És ez bazi rasszistán hangzik, de ez a helyzet. A Chanelnek megvannak a prioritásai, és ez a cég egy európai gyökerekkel rendelkező hihetetlenül konzervatív cég. Virginie V azt is kiköti a modelleknek, hogy a divatbemutatóra miben érkezhetnek, és hogy kell viselkedniük a bemutató körüli időszakban. Ahogy a Francia srác csinálta az ajtóban, a nagy összképben a Chanel konkrétan ugyanúgy válogat az ügyfelei között. Ez gusztustalan, maga az, hogy be se engedik őket, vagy ha igen, hazudnak, hogy nincs táska. 10 perc múlva meg nekem ajánlgatják….Mégegyszer, én egy európai, 40 éves nő vagyok, Birkin-nel a kezemben. Ezeket mind le kell szögeznünk a végső eredményeink elemzésekor. 

Még csak ezután megyünk az 5. Emeletre, ahol 2 cipőt vettem. Egyet Krisztinek, egyet magamnak. Nagyon gyors próbálás volt, megkérdeztem, hogy fotózhatom-e a cipőt, tisztelettudó voltam, és az SA is nagyon segítőkész volt. A cipős SA-k híresen ki vannak herélve. Oda megy aztán mindenki aki Dad sandalt akar. Tudjátok melyik az, szerintem csúnya. A vevők jellemzően nagyon agresszívak ha nincs méret, és én emiatt is extrán figyelek, hogy emberszámba vegyem az SA-ket. Van akit ez se hat meg, de a csütörtöki hölgy kis csendes volt, értékelte. Tőle kaptam meg a 4. Névjegykártyát. Ami konkrétan rekord. Mindenhol beprofiloztak, és hagytam nekik. Mindenhol biztosítottam, hogy potenciális vevő vagyok, magamnak vásárolok. És mindenki extra pozitívan reagált.

Konklúzióm az, hogy a Chanel pénzügyi jelentése és a cégnek dolgozó emberek valósága között hatalmas szakadék van. Túlhajszoltak, kizsigereltek, és beszabályozottabbak mint valaha. Már nem adhatnak el ikonikus és keresett termékeket egyértelműen personal shopper kinézetű vásárlóknak. Biztos vagyok benne, hogy a havi célszámaik borzasztóan magasak, és ez a teljesíthetetlen elvárás szétrobbantja a butikok morálját is. Ergo senkinek nincs kedve dolgozni, és nem lesz luxus érzés a jövőben ilyen Chanel butikokban vásárolni. A potenciális gazdag hab ügyfélkört pedig részben elveszítették köszönhetően a leromlott ügyfélkapcsolatoknak és a minőségi problémáknak. Egyszerűen nem éri meg. Mostmár azt látom, hogy ezek az ügyfelek hamarabb vesznek LV darabokat mint Chanelt. De ez csak az én személyes megfigyelésem.

Köszönöm, ha elolvastad.